Tavaly feltettem a lécet a Panna keresztlányomnak készített Gorjuss tortával és már akkor tudtam, hogy fel kell kötnöm a gatyámat a következő évben. Szerencsére a gyermek kitalálja helyettem - még ha nem is tudatosan - hogy milyen is lesz a következő torta témája. A témával nem is volt gond, de a megvalósítás... nos okozott némi álmatlan éjszakát.
Aki rendszeresen olvas, vagy kicsit is ismer, az tudja, hogy Pannácska az én múzsám, egyszersmind fejlődési iránymutatóm. Azóta készítek tortákat, amióta ő megszületett, vagyis most már 8 éve. Hihetetlen! És tavaly, amikor az első Gorjuss tortámat csináltam neki, akkor jöttem rá, hogy gyakorlatilag rajta mérhető az én fejlődésem. Évről évre próbálok neki olyan tortát csinálni, amit még soha, akár témában, akár technikában. Rajta tudok gyakorolni, bár ez korántsem jelenti azt, hogy teljes nyugalommal kezdek neki az ő tortájának. Gondolhatná mindenki, hogy családon belül marad, ha nem úgy sikerül semmi gond nem lesz belőle. De nálam ez pont ellenkezőleg van. Az ő tortáira mindig ráfeszülök, főként mert igyekszem valami újat, valami mást, jobbat alkotni, másrészt, mert egyszerűen nem engedhetem meg, hogy Neki ne legyen tökéletes a tortája. Persze némi idő távlatából minden tortáját már más szemmel nézem és már máshogy is csinálnám, de pont ez a lényeg. Ezeken látom a változást, hogy mi az amit már jobban csinálok, vagy amin még javítanom kell.
Idén viszonylag már korán eldőlt, hogy a téma Panna kedvenc meséje, az "Így neveld a sárkányod" lesz. Csak azt nem tudtam milyen formában. Elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy mi lenne ha 3D formatortát csinálnék, annak ellenére, hogy ez minden elvem ellen szólt. Nem tartom jó ötletnek gyerekeknek formatortát csinálni, hiszen végig kell nézniük, ahogy kedvenc figurájukat felvágják. De elkapott a gépszíj és mivel a formatorta amúgy is nagy mumus nekem, gondoltam lépjük át önnön magunk korlátait, elvégre Panna is már 8 éves.
Így elkezdtem kutakodni a főszereplő sárkány, Fogatlan után a tortás oldalakon. Viszont a legtöbb torta amit találtam ebben a témában minden volt, csak nem forma. Találtam én figurában, tortára ráfestve, mindenhogyan, de 3D-ben nemigen, vagy csak olyat ami nekem sem tetszett igazán. De nem is ezzel volt nekem a gondom. A világon akkor lettem volna a legboldogabb, ha találok esetleg olyan fázisfotókat, amik azt mutatják, mégis hogyan faragjam meg, hogy abból egy Éj fúria kerekedjen. Hát nem találtam. Így konzultáltam tortás barátaimmal, majd Cicafiú instrukciói alapján egy betöltött szögletes tortából indultam ki. Papírlapra rajzoltam egy ovális kört a testéhez és egy kígyó formájú fejet. Mondom, induljunk ki ebből aztán majd lesz valami. Persze csodás lett volna, ha esetleg ülő sárkányt tudtam volna csinálni kiterjesztett szárnnyal és nem hasalót, de hát hiába tervezek, nem én végzek. Vagyis utópisztikus elgondolásom, hogy azon a héten csak Panna tortájával fogok foglalkozni, hamar elillant, bejött még 2 másik torta is. Így fájó szívvel, de maradtam a hasaló sárkánynál. A lefaragott részekkel pótoltam ki a farkát, illetve magasítottam a hátát és a fejét, majd leburkoltam fekete fondival. Őszintén szólva semmi jót nem láttam még akkor benne. A következő kihívás a szárnya volt, próbáltam valami legyező formát kivágni és merevítést tenni rá. Igazából utólag csak az a bajom vele, hogy olyan élettelenül fekszik rajta, mint valami pokróc.
Utána viszont már ment, mint a karika csapás. Na jó ez így nem teljesen igaz, mert a szarvakkal elidőztem azért egy órácskát. A két elsővel! Forgattam én jobbra-balra, mindenfelé, de csak nem tetszett. Komolyan mondom, úgy nézett ki mint egy nyúl és egy macska hibridje. Fellöktem hát az éterbe a kis barátaimnak hajnaltájt, hátha ők meglátják mi vele a baj. Meg is kaptam nemsokára a választ, hogy kicsit hajlítsam félkör ívbe és fordítsam ferdén el. Nos! Mondtam már, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy ilyen barátaim vannak? Talán nem elégszer! Utolsó mozzanatként rákerültek a pikkelyek és a szemét is megcsináltam, majd pedig airbrush-sal megcsillantottam rajta egy kis fehér festéket. Ezért aztán külön dicséretben részesültem, ami igen jól esett.
Nos! A végeredmény a barátaim szerint pályafutásom eddigi legjobb tortája. Én úgy mondanám formatortában biztosan. És a többi reakció....?
A családból senki nem tudta milyen tortával készülök, a legnagyobb titokban tartottam. Nővérem egészen véletlenül tudta meg idő előtt, épp a telefonomban nézegette a képeket már a családi zsúron, amikor tovább lapozott és meglátta a fotókat róla. Már csak arra lettem figyelmes, amikor ezt mondta: "Te ezt csináltad??? Ez k...va jó lett!!!! Nem tagadom, hogy dagadt a májam!
Amikor Panna meglátta a kezemben és a szája elé kapott, az minden fáradságot megért. Boldog voltam, hogy boldog és örül és tetszik neki. Majd amikor később meglátta a kést a kezemben, minden fellelhető mécses eltört a lelkében. Majd az enyémben is. Sírva magyaráztam neki, hogy ez csak egy torta és ne fájjon érte a szíve, amit persze mondtam magamnak is. Nem evett belőle, érthető módon, gyermeki lelke nem készült fel erre a traumára, amit akárhogy is de én okoztam neki.. Így hát megfogadtam, nem csinálok neki többé formatortát, vagy legalábbis amíg nincs felkészülve erre. És óva intenék mindenkit ettől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése