2015. október 9., péntek

Tűzoltó Sam és Jupiter, az autó



Tudom, tudom, tudom! Azt mondtam soha többet járművet! Nincs is rá mentségem, talán annyi, hogy meg kellett próbálnom saját korlátaimat átszakítani. Hát, ha szakítani nem is tudtam,  legalább elkezdtem feszegetni. 



Patrik idei második tortája ugyanis nem más, mint Jupiter, Tűzoltó Sam tűzoltóautója. Amikor Patrik anyukájával először beszéltünk a projektről, szerintem félelmetesen kidülledhettek a szemeim, mert némi habozással hozzá tette, hogy igazából nem muszáj autó, de legalább Tűzoltó Sam legyen rajta. Végül is igazán nagylelkű volt, mert nem ragaszkodott hozzá és rám bízta, hogy végül milyen formában csinálom meg. Na ez kicsit úgy hatott rám mint bikára a vörös posztó, mert persze hogy elkezdtem rajta kattogni: "na nehogy már ennyire féljek egy tortától és ne tudjam megcsinálni!" 
Rákerestem egy csomó tűzoltóautós tortára és egy némelyik olyan egyszerűnek látszott, hogy az a bizonyos vörös posztó egyre csak lebegett előttem. Döntettem! Egy életem egy halálom megcsinálom!

Maga az autó formája még nem is tűnt olyan bonyolultnak, egy csíkot levágsz itt, egy kis darabot hozzá teszel ott és kész is. Csak juss el odáig. Mert mindig a kezdet a nehéz. Mekkora legyen a végleges autó? Mekkora formában süssem a piskótát? Egyáltalán mekkora piskótát süssek? Milyen magasra töltsem? Ilyen szörnyű kérdések kínoztak már az elején. Persze minden egyszerűbb lett volna, ha legalább lett volna egy játék autóm, de hát nem tudtam hirtelen kirántani egyet a kalapból. Így hát fogtam az egyik téglalap alakú tepsim, és kisütöttem benne 2 adag olajos piskótát. Aztán betöltöttem egy adag csokikrémmel, és egy adag málnás tejszínes krémmel. Aztán hosszában félbe vágtam és egymásra tettem. Irdatlan magas lett, majd 16 centi és a 10 cm szélességével naná, hogy aránytalan volt. Le kellett szedjek belőle egy szintet. Egy fokkal jobb lett, de azért még mindig karcsúnak bizonyult ez a szélesség Viszont hozzá tenni már nem tudtam, így megpróbáltam ehhez arányosan megszerkeszteni a többi részét. Meg is rajzoltam gondosan, mit hova, mekkorát stb. Csak hogy lássátok, nem csak úgy tessék-lássék akartam én ezt megcsinálni.

Érdekes, rajzban sikerül arányt tartanom. Próbáltam aprólékosan kidolgozni az autót, de azért túlzásba sem akartam esni, hiszen ott volt még Sam és kellett egy kis aktivitás is a tortán. Úgy terveztem, hogy Sam az emelőkosárban oltja a tüzet, illetve a kezében lévő, tűzcsaphoz csatlakoztatott locsolócsőből kijövő víz fogja kirajzolni Patrik nevét. Ha-ha-ha! Nos, mindebből nem sok valósult meg. A tűzcsapot már nem volt időm megcsinálni, a vízből is egy tócsa lett, amibe beletettem a betűket. De legalább Sam felkerült a darura. Bár hajnali virrasztásom majdnem átírta ezt is, de végül is kellett valamihez ragaszkodni.


Amikor elkészült, vegyes érzésekkel tekintettem rá. 
Először is: alapvetően nem bántam meg, hogy végül megcsináltam. De persze soha többet járművet! 
Másodszor: az arányokon még többet kell dolgozni. Nekem busz jut róla először eszembe, de a villany mozdony sem áll tőle távol. (Ha ezt 16 centiben hagyom, tuti emeletes busz lett volna belőle) Harmadszor: hiába a sok apró részlet, valami úgyis lemarad. Vagyis - hogy egy barátomat idézzem: "Tükörből nem fog tolatni, de azért jó lett!" 
Mindezzel amúgy másnap reggel szembesültem, amikor is remegő kezekkel tettem az asztalra, hogy megmutassam az Én kritikus Kedvesemnek, aki a "De jó!" felkiáltást követően rögtön megjegyezte: "Nincs rajta tükör!!" 
Székre lerogy, fejet az asztalba ver! Soha többet járművet!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése