Kisvakond kertje

Idén új mese lázban égett Kristóf, akinek tavaly a Thomas tortát készítettem. Ennél fogva a szülei újabb kihívással kerestek meg: Kisvakond torta kell a gyereknek! 

Nem tudom ki hogy van vele, de én nem rajongok a forma tortákért. Pontosabban az olyanokért, amik konkrétan valamilyen állat-, vagy mesefigura kinézetűek. Mindig azt képzelem, hogy mekkora traumát okozhat a gyereknek, amint végig nézi, hogy felvágják a kedvenc kutyáját, vagy mese figuráját ábrázoló tortát. "Melyik részét kéred?  A lába jó lesz? Esetleg a szeme?" Nem mintha nem lennének gyönyörűek ezek a torták, (minden elismerésem az ilyet készítőknek) de nekem valahogy akkor is furcsa. Más dolog, ha marcipán figuraként csücsül a tortán az adott kedvenc, egy bizonyos környezetben. Persze azt is simán megehetik, (nincsenek illúzióim) de mégsem vagdosom föl a testét. Aztán persze gyerek válogatja. A keresztlányom, Panna minden lelkiismeret furdalás nélkül benyomta tavaly Thomast, vagy nemrégiben egy ajándékba kapott marcipán lovat. De olyat is hallottam már, hogy a szerencsétlen gyerek végig bömbölte a szülinapját, nehogy fel merjék vágni a katicabogár formájú tortáját. Próbálom megfejteni, hogy mit össze nem agyalhattak a szülők, hogy akkor most mit is csináljanak azzal a tortával. Szóval mindenki döntse el magában. Én személy szerint örülök, hogy nem kellett még ilyet csinálnom. :) 

Mesehősökből azonban így is kijutott! Idén tehát Kisvakondot kellett rávarázsolnom egy tortára, amit így oldottam meg. Az ötlet sajnos nem az enyém teljesen, valahol, valakinél láttam már hasonló, földkupacon ülő Kisvakondot, de már fogalmam sincs, hogy hol. Ezért nem is tudom a forrást belinkelni, remélem az illető elnézi nekem. A torta alapja a szokásos olajos piskóta kakaós verzióban, a krém pedig csoki ganache, amit most kicsit másképp csináltam. A receptet Mohánál találtam, aki Szepyke szülinapi tortájánál használta. Azt kell mondjam, hogy tökéletes lett ízre, is állagra is. A receptért - mely az alábbiak szerint néz ki - hálás köszönet:

- 40 dkg étcsokoládé (én vegyesen használtam ét- és tejcsokit, hogy ne legyen keserű csoki íze, mégiscsak gyereknek készült)

- 4 dl tejszín

- 2 evőkanál átszitált kakaópor

- 10 dkg vaj

A tejszínt forráspontig melegítettem, majd levettem a tűzről és beletördeltem a csokikat. Addig kevertem, amíg teljesen sima, bársonyos krém nem lett belőle. Ekkor hozzá szitáltam a kakaóport, majd beletettem a vajat és azzal is jól  elkevertem. Amint langyosra hűlt betettem a hűtőbe és kb. negyed óránként kivettem és átkevertem, hogy ne kössön meg teljesen. Ezt többször megismételtem. Nekem ez a megoldás sokkal jobban bejött, mert amikor egy teljes éjszakára betettem a krémet a hűtőbe, úgy megkeményedett, hogy gyakorlatilag kenhetetlen volt. Így éppen annyira hagyom megszilárdulni hogy jó sűrű, de kenhető töltelék legyen belőle, ráér megkötni, akkor amikor már be van töltetve a tortába. Elvileg fel is lehetne habosítani, de én nem mertem, mert általában ilyenkor rontom el. Hogy miért, arra még nem sikerült rájönnöm, de egyszer megpróbálom ezt a változatot is felverni.

Ez a mennyiség elég volt arra, hogy egy 26 cm-es tortát két rétegben megtöltsek és egy picit hagytam is belőle a "földkupachoz". Amit úgy csináltam, hogy a tészta igazításkor levágott nyesedékeket belekevertem a maradék krémbe és hagytam egy éjszakát a hűtőben. Így kellően megkötött ahhoz, hogy megállja a helyét, mint földkupac! Hogy még jobban hasonlítson feltúrt földre, kakaós kekszet törtem össze és azt szórtam rá. A tortát betöltés után leöntöttem 1 dl tejszínből és 10 dkg tejcsokiból készült ganache-al, hogy szép sima és fényes legyen a felülete. Utólag végig gondolva szerencsés lett volna sima, felolvasztott csokival leönteni, mert így kicsit híg lett és egy részét beitta. Ráadásul valahogy mégiscsak ferde lett a torta, ezért egy ponton összegyűlt a csoki. Szerencsére, a rátett virágdíszek és egyéb sallangok miatt ez kevésbé látszott. A fatörzs kérgét és az évgyűrűket ételfestékkel és ecsettel festettem meg. Kisvakond és a virágok pedig unidec masszából készültek, a rolettik pedig igencsak megkönnyítették a helyzetemet, mivel nem kellett habzsákos technikával kinyomni a kerítést. Jó, bevallom néha nem tudom eldönteni, hogy a Kisvakond budhára, vagy Lagzi Lajcsira hasonlít 

Meg kell mondjam, hogy a torta teljes készítése alatt nagy örömömet leltem az alkotásban. Pár napig virágok, lepkék és levelek uralték a pultomat. A végén pedig nekem is komoly lelki traumát kellett átélnem. Mivel a többihez hasonlóan őt is el kellett engednem! Remélem ízlett az ünnepeltnek! Kíváncsian várom, hogy jövőre mi lesz a sláger!