2012. április 1., vasárnap

A Thomas széria, avagy a végső lökés


Azzal kell kezdenem, hogy ezt a Thomast soha nem fogom elfelejteni. 
És nemcsak azért, mert a Keresztlányom szobáját gyakorlatilag ellepik Thomas, Rosy és Sodor-szigetének minden lehetséges kellékei, sínek, alagutak, állomások, stb. Hát igen, egy 3 éves pöttöm lánynak köszönhetően meglehetősen képben vagyok ebben a rajzfilmben, és ha kell simán felsorolom a legtöbb szereplőt. Hol van már Pampalini, Kockásfülű nyúl, Lolka és Bolka meg a többiek?! Miután Panna 2. születésnapja Hello Kitty-ről szólt, a következő évben sem hagyhattuk ki az aktuális rajzfilm kedvencet. Lány létére, meglepő módon egy gőzmozdony volt a rajongás nagy tárgya és Thomas bizony a mai napig töretlenül és rendíthetetlenül robog Panna szívében. (Úgy néz ki ez a kis vonat tovább bírja mint a japán cicus.) Meg kell hagyni ez nekem is kedvezett, mivel - bármilyen meglepő - Thomast sokkal könnyebb volt megjeleníteni egy tortán, mint Kitty-t. Ez persze maga után vonta a gazdagabb, kreatívabb, részletesebb kidolgozást is, már-már egy történet megjelenítését, amit én egyáltalán nem bántam. 


Prototípus persze itt is készült. Még jó, hogy barátom, Google jóvoltából rengeteg képet tudtam keresni, melyek alapján próbáltam megformázni a rakoncátlan mozdonyt. Igaz gőzt nem pöfékelt, de talán ezt senki sem rója fel. 

A torta alapja most sima kakaós piskóta volt, és persze a jó öreg fehércsokis mascarpone krém. Lassan ki kéne próbálnom valami mást is? Az igazat megvallva itt most a díszítésre kellett sok időt fordítani, így nem nagyon kísérletezhettünk új receptekkel, ezért a bevált formációk jól jöttek. Magát az alagutas megoldást az interneten találtam más kísérletező egyének oldalán. Úgy megtetszett, hogy mindenképpen alkalmazni akartam. A többi aztán jött magától. A legnehezebb talán a megfelelő mennyiségű marcipán beszínezése volt. Persze a maradékokat később fel lehet használni máshoz, mégis az ember próbál spórolni, főleg ha marcipánról van szó. 


Pannát persze csak az érdekelte, hogy leegye Thomas kéményét. De hát nem lehetett ezért hibáztatni, a töménytelen mennyiségű marcipán iránt egy gyerek se lett volna közömbös. Azért szeretném hinni, hogy a csillogást és a csodálatot a szemében nem csak az édesség látványa szülte.


Meglehetősen büszke voltam erre tortára. Ezért bátorkodtam is közzé tenni a közösségi hálón. És nem sokkal ezután egy régi kedves ismerősöm jelentkezett, hogy kisfia, Kristóf szintén Thomas-fan, és mit ad az ég, a hétvégén lesz a szülinapja. Így lett a Thomasból széria. És nem mellesleg az első, másvalaki kérésére készített tortám. Ez volt az a bizonyos második lökés, ami után tudtam, én ezzel akarok foglalkozni. Hát, ezért nem fogom soha elfelejteni.  

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen dolgozol, helyeskék lettek ezek a torták (is), na meg a Pavlova.... (is)...
    Várjuk az elkövetkezendő tortáidat (is)! :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm! Még gyerekcipőben járok, de lassan-lassan felnövök! :)

    VálaszTörlés
  3. Na, látom téged is megtalált Thomas! Én is most készítettem egyet, tudom milyen nehéz pillanatokat tud okozni :)) Ennek ellenére nagyon jók lettek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mond, lassan becsukott szemmel csinálom a mozdonyokat! :))
      Örülök, ha tetszik!

      Törlés